Csupán egyetlen betű választja el ezt a két szót, mégis mennyire különböznek egymástól. Vannak pillanatok, melyekre örökké emlékezni szeretnénk, vagy olyanok, amik kitörölhetetlenül belénk ivódtak. Egy kimondott vagy éppen kimondatlan szó, egy kimutatott vagy eltitkolt érzelem, egy beszélgetés, egy rossz élmény.

Áhítat. Mennyi pillanat van, melyet áhítat itat át. Egy kisgyermek születése, amikor először fogod a karodban. A bérmálás, amikor a bérmakeresztfiadra a püspök felkeni a krizmát. Egy köszönöm. Egy szeretlek. Ezeket meg kell élni, mert pont ugyanolyan nem lesz már többé. Ott kell lenni lélekben is és átérezni azokat az áhítatos másodperceket, amikből utána egy életen át lehet töltődni. De mi van akkor ha félünk? Azért nem vágok bele, mert mi lesz ha nem sikerül, mi lesz ha megint kudarcba fullad a munka amit belefektettem? Azért nem élek, mert félek. Azért nem mondom el a kiszemelt lánynak, hogy tetszik, mert mi lesz ha nemet mond, mi lesz ha kinevet? Mi lenne? Semmi! Megyünk tovább és kész. Mindig a másik oldalról kell megközelíteni a félelmeinket. Akkor mi lesz, ha nem megyek oda a lányhoz és nem mondom el neki, hogy mennyire tetszik, közben ő csak erre vár és minden klappolna köztünk? Nem sikerül egy vizsga. Összeomlok és abbahagyom az egyetemet. Pedig a következő alkalommal menne és ez az én utam. Mindig a félelem a rosszabbik eset. A kudarcokon tovább kell lépni. Tele van velük az élet. Vannak kisebbek és nagyobbak, de elmúlnak. Persze van, hogy gondolunk rájuk. Fáj. Nehéz. De erőt kell belőlük meríteni és élni! Betegség. Rosszindulatú vagy jóindulatú daganat? A leletre várni kell legalább két hetet. A leghosszabb két hét. Ha félek, nem alszom, nem eszem, izgulok, ideges vagyok, akkor jobb lesz? Hamarabb megjön a diagnózis? Nem! Akkor járok jobban ha abban a két hétben is élek. Teszem a dolgom és megpróbálok nem a legrosszabbra gondolni. Nehéz, de legalább nem a félelmeimnek élek.

Csak azért nem sírsz egy koncerten a kedvenc számodon, mert akkor mit fognak szólni a többiek? Azért nem találkozol egy fiúval a Duna-parton, akivel nincs köztetek semmi komoly, mert mi lesz ha valaki meglát? Azért nem mész el kisírt szemekkel a boltba, mert akkor mit fognak szólni mások? El kell dönteni, hogy másoknak, vagy magadnak élsz! Ha másoknak, akkor örökös félő vagy és folyton meg akarsz felelni olyan elvárásoknak, melyeket nem te magad állítottál fel. Ha pedig magadnak, akkor örökös élő vagy és végre elkezdesz úgy gondolkodni, érezni és tenni ahogy neked jó.

Úgy kell élni, ahogy neked a legjobb és nem úgy félni, ahogy mások akarják!